Sziasztok! A minap feljutottam, a Dolce Gabbana hivatalos oldalára, és úgy döntöttem, beszélnünk kell! Az addig rendben van, hogy mint nagymúltú, sikres divatház, fontosnak tartja, hogy mindig valami újjal rukkoljon elő, vagy legalábbis olyan darabokkal, amik már régen elfelejtődtek, vagy iszonyat módon unalmasnak számítanak, de a látottak mellett nem tudok szó nélkül elmenni. 
Tehát ahogy nézelődtem, feltűnt valami. A kutyák, a cicák és a hatalmas virágok ott díszelegnek a nadrágokon, pólókon, pulcsikon, nem is beszélve egy fekete blézerről, ami egyébként csodálatos és elegáns lett volna, de a cicafejek megölték a komoly hatást. 

És ha már az állatokról beszélünk, hagy kérdezzem meg, hogy ez mégis micsoda? Tudom-tudom, nem kéne leszólnom, hiszen néhány év múlva visszatalál hozzánk valami az éppen aktuális divatból, de az aranyos cica koronával a fején egy párnán fetrengve egy kötött pulcsin, nekem túl sok és egyáltalán nem jön át a mondanivalója. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokan szeretik ezeket az állatkákat, de senki -ismétlem- senki ne hordjon ilyen szörnyűségeket, könyörgöm!  Ízléstelenné és elavulttá varázsolják ezek a minták a ruhákat, olyan érzést keltenek, mintha minimum húsz évet repültünk volna vissza az időben, negatív értelemben. Ehhez a stílushoz,  egy vastag kerestes szemüveg, egy mom jeans, vállig érő, bedauerolt haj, na és persze egy időgép passzol. 
 

Ezeket a pulcsikat egyébként felnőtt nőkre tervezték, nem mellesleg szerintem ezek a divatipar egyértelmű és nyilvános megerőszakolásának a bizonyítékai. 

Dolce Gabbana bátor, Dolce Gabbana provokatív és minden egyes kollekciójával megpróbálja letaglózni a potenciális vásárlókat. Egyértelműen a tömegből való kitűnés, az egyediség és a merészség szabályait követi, és valljuk be, ezeknek hála mára egy hatalmas, világhírű és sikeres divatházzá alakult, aki pedig egy általuk készített ruhát visel (nem ezeket), igazás szerencsés lehet, mert egy olyan kultusz tagjává vált, mely napról napra befolyásolja a divatvilág fejlődését.