Sziasztok! A mai bejegyzésben ki szeretném nektek fejteni, hogy én személyesen mit gondolok a H&M ruháiról, ugyanakkor fontos megemlítenem, hogy nem célom senkit sem befolyásolni vagy megbántani,  a cikkben csupán  a személyes gondolataimat szedtem össze nektek. Jöjjön is a cikk. 

Egy olyan világban élünk, melyben a fast fashionnek külön kultusza van. Bemész a boltba, felkapod ami éppen tetszik, megveszed viszonylag olcsón és már mehetsz is haza. Erről szól manapság a vásárlás. De ez vajon mindig jó? Az összes fast fashion márka azt adja, amire nekünk szükségünk van? Megéri ilyen helyeken vásárolni? Most szeretnék külön kiemelni egy divatcéget, mely eléggé megosztotta a véleményemet. Ez a H&M. A H&M olyan, mint egy rossz kapcsolat: az elején egy csodálatos jövőt ígér, de aztán idővel rájössz, hogy ez nem a te stílusod.  És hogy ezt hogy értem? Máris kifejtem. A HM-nek vannak nagyon jó tulajdonságai, például az, hogy az igazán kicsitől a nagyobb méretekig be lehet szerezni a ruhákat, így minden vásárló a saját testalkatához megfelelően tud felöltözni. A másik pozitívum, az eladók. Mindig készségesen állnak a vásárlók segítségére, professzionális munkájukkal pedig emelik az amúgy silány üzlet színvonalát. Időnként persze előrukkol egy-egy nagy dobással, ilyen volt 2015-ben a Balmain kollekció megjelenése a Váci utcai H&M üzletben, ami hatalmas sikert aratott,. Több ezer vásárló fordult meg a boltban, hogy szemügyre vehesse és beszerezhesse a legújabb darabok egyikét, azt említenem sem kell, hogy nem kevés pénzért. Ez egy nagyon jó promóciója volt a divatcégnek, de tulajdonképpen ennyit tudnék a pozitív sorba állítani.

A Balmain alapjában véve egy nagy múltú, sikeres divatcég, ami talán az utóbbi években nőtte ki magát világméretűre. Mint egy atombomba, úgy robbant be és söpört végig a világon, mikor is Kardashianék felkarolták a márkát és égen földön minden sajtómegjelenésen és gálán Balmain kreációkban jelentek meg, sőt az egyik tervezővel össze is barátkoztak, így még annál inkább vágyott a világ néhány Balmain darabra. Tökéletes promó. 
Na de kanyarodjunk vissza a H&M-re. Tény és való, hogy nem a legjobb minőségű anyagokkal dolgoznak, ami érthető, hiszen akkor ez a cég is egy olyan designer cég lenne, mint a Gucci, Prada és még sorolhatnám, tehát egy átlag ember nem ott szórná el a pénzét, hanem keresne egy olcsóbb, ám megbízható márkát. A gond ott kezdődik, hogy talán túlságosan is spórolnak az anyag minőségén, tekintve, hogy rengeteg olyan felsőbe lehet bukkanni, ami iszonyatosan gyűrődő anyagból készült. Ez roppant idegesítő lehet azok számára, akik esetleg egy fontos eseményre igyekeznek, de nem akarnak megfagyni a hidegben, ezért egy pulcsit/kabátot vesznek az említett darabra. Ami persze öt percen belül úgy összegyűrődik, mintha éppen most rángatták volna ki egy kutya szájából. A nyáron volt a kollekcióban egy darab, ami elöl fűzős volt, és nagyon jól nézett ki. Meg is vettem, be is állítottam, hogy milyen szoros legyen, majd elmentem benne sétálni és a séta végére a vasalásból konkrétan nem látszott semmi, pedig azzal is nagyon megszenvedtem. Nagyon csúnya lett, egyszerűen nem tudom hordani, pedig még jól is állna. És nem ez az egyetlen eset, amikor meglepetten álltam a tükör előtt rácsodálkozván a legújabb szerzeményemre, negatív értelemben. 

Már a boltban feltűnhet mindenki számára, hogy az ott található ruhadarabok nem minőségi anyagból készültek. Mindig meg szoktam fogni a kiváasztott ruha anyagát, hogy lássan mennyire kényelmes, és sajnos sokszor azt vettem észre, hogy nagy részben műszálas anyagokból készülnek. Ez számomra kimondottan rossz, ilyen ruhákat nem szoktam vásárolni, mert a bőrömnek szüksége van a levegőzésre, amit az ilyen ruhákn keresztül nem kap meg.  Trendek ide vagy oda, olyan ruhadarabokra van szüksége az embereknek, melyek kényelmesek, és természetes anyagokból készülnek. Feszülős koktélruhákat is lehet a műszálon kívül más anyagokból készíteni. És ha már a trendeknél tartunk. Minden évben jön egy mindent elsöprő divairányzat, melyre mindenki rákattan, és érthető módon a divatcégek is afelé orientálódnak. De ahhoz, hogy jó üzletet csináljanak nem elég csak és kizárólag követni a divatot és ez itt a  lényeg. Az éppen aktuális irányzatokat úgy kell a közönség elé tárni, hogy az azt higgye, hogy az a bizonyos darab a márka saját kreativitásának köszönhetően született meg. Holott erről szó sincs. A legtöbb, ami történt, hogy a tervezők követték a divatot, előálltak egy éppen felkapott alapdarabbal és felturbózták, a saját stílusuka formálták és a saját márkajelzésük alatt eladták. Így lesz egy cég egyedi. A H&M pedig pont nem így működik. Ő a többi divatcég újdonságait figyeli és leutánozza az általuk előállított kollekciót, kicsit más szabásmintát követve és rosszabb minőségű anyagokat használva. Ahogy a minőségre, úgy a köztes generációkra sem figyel. Egy 20-25 év közötti nő nem biztos, hogy onnan fel tud öltözni, és valószínűleg nem fogja azt mondani, hogy a H&M a kedvenc márkája. A tinédzserek és a 25+-os nők számára van kialakítva a kollekció, nem pedig azok számára, akik esetlegesen keresik önmagukat, már nem érzik magukat gyereknek, de még nem is annyira felnőttek. Számukra a H&M kollekciói nagyon kis mértékben elfogadhatóak.