Sziasztok! Napok óta próbálok új bejegyzéseket hozni nektek, de egyszerűen nem volt időm blogolni. Emiatt is döntöttem úgy, hogy összegezem, hogy mik is történtek velem mostanában. Szó sincs arról, hogy szándékosan hanyagolni akarnám a blogolást, ez a hét -vagy inkább hónap- olyan, mint a turmixgépbe dobott gyümölcsök. Elindult, majd teljesen összekavarodott.

Kezdjük is azzal, hogy jelenleg én viszem a háztartás egy jó nagy részét és ez még hosszú hetekig így is lesz, amire még nem volt példa korábban, szóval kicsit hozzá kell szoknom, meg kell tanulmon beosztani az időmet, ahogy mérlegelnem is kell, hogy mi , mennyire fontos, mi élvez prioritást stb. Nem nyávogni akarok, tudom, hogy előbb-utóbb mindenkinek meg kell tanulnia ezeket a dolgokat, hiszen az önálló élet része, ami teljesen rendben is van. Néha ugyan elúszok kicsit a dolgokkal, ahogy nem egyszer volt példa rá, hogy egyszerre akartam takarítani és közben bejegyzést írni. Az eredmény pedig az lett, hogy az amúgy egy órás ablakpucolásból két napi ablakpucolás lett, a bejegyzésemet pedig három órán keresztül írtam. Szóval igen, nem túl jók az eredményeim.

A másik amit meg szeretnék említeni, az a munkám. Jelenleg hostessként dolgozok, ez azt jelenti, hogy nagyon sok munkalehetőség van, és legtöbbjük 9-12 óra jelenlétet követel egy nap. Persze vannak rövidebb időtartamú munkák, de ami igazán megéri az hosszú. Az elmúlt két hónapban egy kiállításon vagyok intenzív munkaerő. Azt tudni kell, hogy én csak a napokat jelölhetem be, abba, hogy milyen beosztásban fogok dolgozni, nincs beleszólásom, tehát teljes mértékben alkalmazkodni kell a pozíciókhoz tartozó munkaórákhoz, amik a kiállítás esetében általánosságban véve 10-11 óra. Ezen kívül természetesen lehet vállalni más munkákat is, illetve ha valaki úgy dönt, hogy nem szeretne többé egy adott helyen dolgozni, az kereshet mást minden további nélkül. Én is ezt tettem, kezdett egy kicsit elegem lenni a folyamatos, egész nap tartó nyüzsiből, úgyhogy átpártoltam egy kis időre a konferenciákhoz. Ebben a hónapban három konferencián dolgoztam, plusz a kiállításon, és azért érzem is a különbséget. Számomra minden konferencia első órája stresszesebb, mint más munka, hiszen nem tudjuk, hogy mennyire lesz komoly, aztán hozzá kell szokni, nem utolsó sorban pedig meg kell válogatni a szavakat, nem mindegy, hogy mit mondunk, hogyan mondjuk, ahogy az sem, hogy rámutatunk az ajtóra, hogy “ott lesz az előadás” vagy a magassarkúkban odatipegünk a vendéggel és úgy közöljük az információt. Ezen kívül ha probléma adódik -és fog- profin kell kezelni, még akkor is, ha már a pánik határán állunk.

Egy ilyen konferenciára került sor a héten Veszprémben, ahová kocsival vittek le Budapestről. Hajnali fél négykor keltem, hogy legyen időm elkészülni és még időben ki is érjek a megbeszélt találkozó helyre. Az a nap viszonylag nyugodtan telt, ha eltekintünk egy-két húzósabb helyzettől. Ugyanez a konferencia került megrendezésre tegnap a Gellért hotelben. Azt hiszem eddigi munkáim során ez a helyszín és az a csapat tetszik a legjobban. A hotel személyzete tökéletes munkát végzett, a maximumot adták a rendezvény sikere érdekében, időben meg volt minden, a hotel pedig tíz pontos. Teljes volt az összhang a hotel, a rendezvényszervező és a hostessek között.

A napot a résztvevők beregisztrálásával kezdtük, majd folytattuk az általánosabb hostess feladatokkal. Tegnap sikerült még nagyjából emberi idő szerint hazaérni, este fél hétre, de még mielőtt felültem a buszra, beugrottam egy barátnőmmel a Mr. Funk nevezetű fánkozóba, ahol kértem négy fánkot elvitelre. Erről később lesz egy bejegyzés.

Ezen kívül szombatonként suliba járok, rendezvényszervezőnek tanulok, az ottani feladatokat is csinálom, egy esettanulmányt kell leadnom a jövőhéten, tanulnom kell a vizsgára, blablabla. Most csak a hetemet írtam le nagyjából, de ez az október így telik, folyamatos hajrában, ma például suliba kellett volna mennem, csak lekéstem a buszt, ami időre bevitt volna, a másik pedig késett, úgyhogy a mai napot úgy döntöttem, hogy kihagyom. Ezért tudtam megírni most ezt a bejegyzést. Pillatannyilag itt vagyok az Árkádban, de hamarosan indulok haza, később pedig hozok nektek még egy bejegyzést.